A 2009/2010-es tanév évzáró ünnepsége

A Szent István Egyetem Szenátusa június 18-án tartotta tanévzáró ünnepi ülését a gödöllői aulában. Az eseményen dr. Solti László rektor mondott tanévzáró beszédet, majd doktorokat avattak és habilitációs okleveleket adtak át. A Szent István Előadást dr. Rusvai Miklós egyetemi tanár tartotta "A mézelő méh vírusfertőzései és azok hazai elterjedtsége" címmel. A továbbiakban kitüntetéseket és egyetemi címeket adtak át. A műsorban közreműködött az Erkel Ferenc Általános Iskola énekkara és a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete.

 

Dr. Solti László rektor tanévzáró beszédét a következőkben ismertetjük.

 

Tisztelt oktatók, tanártársaim, ünnepségünket megtisztelő vendégek és hallgatóink!

 

Köszöntöm a mai tanévzáró ünnepi ülésen megjelent professzorokat, oktatótársaimat, különösen azokat a hallgatóinkat, akik tanulmányaikat sikeresen befejezve hamarosan elhagyják az intézmény falait és szárnyukra bocsájtva megkezdik önálló pályafutásukat. Abban bizonyos vagyok, hogy szakmai ismeretekkel alaposan fölvértezve többnyire jól megállják a helyüket és az is megjósolható, hogy néhány esztendő elmúltával sokukat újra viszontlátjuk egy-egy rendezvény vagy éppen továbbképzés alkalmából. Ám, ha az iskola igazán jól értelmezte oktató-nevelő feladatát, akkor végzőseink nem kizárólag professzionális ismeretekkel gyarapodtak a nálunk töltött diákévek során, hanem a világ csöppet sem egyszerű dolgaiban eligazodni képes, önállóan gondolkodó, szuverén és autonóm értelmiségiekké fejlődtek. Ne becsüljük alá az értelmiségi létre nevelés jelentőségét, hiszen a rendszerváltás óta eltelt két évtized számtalan nyűge, gondja és baja jórészt abból eredeztethető, hogy hazánkban hiányzik az az erős civil réteg, amelyet nem lehet félrevezetni, és amelyik nem fogékony az alaptalan, felelőtlen ígérgetésre, demagógiára és populizmusra, hanem hosszú távra gondolkozva tervezi és alakítja maga és az ország jövőjét. Bízom abban, hogy a tőlünk kikerülő diplomások többsége ilyen klasszikusan értelmezett polgár, amire jó alapot ad az a tény, hogy a karainkon végzett egykori, ma már öregdiákok szinte mindenütt megtalálhatók, ahol fontos döntések születnek.

Az évzáró általában a visszatekintés, egyfajta számvetés ideje. Diákjaink például elégedetten nyugtázhatják, hogy rövidebb-hosszabb tanulmányok után végre eljutottak az önálló élet küszöbéig. Tanáraik ugyancsak örülhetnek, hiszen növendékeik hamarosan átlépik ezt a küszöböt, ami egyfajta jelképes határvonal a gyermekkor és a felnőttség között. De vajon mit szóljon iskolájuk, maga az egyetem, hogyan vélekedjék saját teljesítményéről? Soha nem volt időszerűbb ez a kérdés, mint manapság, amikor a sok válság közepette egyre többen kérdőjelezik meg az egész oktatási rendszert, benne természetesen a felsőoktatást. Vádolják rugalmatlansággal, gyakorlattól eltávolodott öncélú oktatással, a hallgatókat fölöslegesen terhelő, haszontalan tudnivalók tanításával és a minőség hiányával.

Azt sem mulasztják el fölemlíteni, miért kell és kell-e hazánknak 69 felsőoktatási intézmény, továbbá megkérdőjelezik, vajon szükség van-e évi közel 100 ezer új egyetemi-főiskolai hallgató beiskolázására. Vitatják a nemrég bevezetett bolognai képzést, ezektől és hasonló kérdésektől hangos a sajtó. Nos, elöljáróban sietek leszögezni, hogy a fenti dilemmák nemcsak Magyarországon, hanem szinte az egész világon zajlanak. A bölcsek köve egyikünknek sincs a zsebében, ezért tehát ne várják, hogy egyértelmű választ adjak a sok-sok kérdésre, amit másutt és mások sem tudtak megválaszolni.

Azt azonban elmondhatom, mit tettünk a Szent István Egyetemen annak reményében, hogy intézményünk a következő évtized vagy évtizedek során megkerülhetetlen legyen immár nemcsak itthon, hanem az európai mezőnyben is. Tulajdonképpen nem volt és nincs is más választásunk, hiszen az Európai Unió teljes jogú tagjaként diák és oktató, minden állampolgár szabadon választhat magának munkahelyet, iskolát vagy éppen egyetemet – mind többen élnek is ezzel a lehetőséggel, mint ahogy a nálunk tanuló külföldiek száma is örvendetesen növekszik. És ha egyszer – akarva-akaratlanul – bekerültünk a nemzetközi véráramba, ott csakis és kizárólag a minőségi képzéssel lehet versenyben maradni. Ezt fölismerve határozta el 3 évvel ezelőtt egyetemünk vezetése, hogy jövőjét nem a tömegképzésre (amit nem szeretnék lebecsülni), hanem a jó értelemben vett minőségi oktatásra helyezi. Nagyon könnyű mindezt belátni és elhatározni, így a Szenátus is jó lelkiismerettel támogatta, ám amikor a megvalósításra kerül a sor, az már nehezebb és konfliktusoktól sem mentes folyamat. Legyen szabad erre csak egyetlen példát fölhozni: néhány esztendeje az intézmény 15 fölterjesztéséből mindössze 2 személyt találtak érdemesnek és méltónak az egyetemi tanári kinevezésre. Mostanra ez az arány sokat javult, ám ennek nagy ára van, hiszen a korábbinál szigorúbb egyetemi szűrő néha olyan kiváló jelölteket is visszatart, akik esetleg átcsúszhatnának az akkreditáció nehéz folyamatán. Egyik professzortársam nyíltan meg is fogalmazta: ugyan minek erőlködünk, amikor egyes versenytársak minden lehetséges jelöltjüket igyekeznek befuttatni anélkül, hogy minőségi aggályaik volnának. Komoly dilemma, ahol a hosszú távú célok ütköznek az intézmény pillanatnyi érdekeivel, mégis úgy gondolom, hogy tervezni kizárólag távlatokra szabad. Elvégre egyetemeket nem évekre vagy évtizedekre, hanem évszázadokra alapítanak.

Amikor három éve megtiszteltek a Szent István Egyetem rektori címével, az egyik konkurens intézmény tekintélyes professzora a következő mondatot intézte hozzám: gratulálok és örülök az egyetemed sikerének, de azért ha a minőség kerül szóba, az bizony – valljuk be őszintén – nálunk van. Ezt a mondatot azóta sem tudom elfelejteni és valahányszor önvizsgálatot végzek, mindig ezt tekintem elsődleges értékelési szempontnak. Hiszen nemcsak a saját büszkeségünknek, hanem valamennyi hallgatónknak is tartozunk azzal, hogy a Szent István Egyetem neve és pecsétje mindenkinek a minőséget, értékállóságot juttassa eszébe. Vajon hol tartunk ebből a szempontból?

Azt hiszem, az idén elnyert Kiváló Egyetem cím alaposan megcáfolta azokat, akik nem sejthették, mekkora tudásvagyon halmozódott fel a Szent István Egyetemen. Őszintén szólva saját magunkat is meglepett az a sok-sok érték, amit a pályázat összeállítása során találtunk. A nem hivatalos rangsorban elért 7. hellyel nálunk nagyobb, jó nevű intézményeket előztünk meg. Jelentősen javult és vonzóbb lett a külső megjelenésünk, ráncfelvarráson esett át az intézmény arculata úgy, hogy közben hagyományos jelképeinket, tradícióinkat megőriztük. Tartalmát és küllemét tekintve büszkén lapozhatjuk az egyetem újságját, megújult honlapunk – ami mára a fiatal generáció legfontosabb tájékozódási forrásává vált – érdekes és szívesen látogatják. Elegáns magyar és angol nyelvű egyetemi tájékoztató kiadvánnyal tudunk bemutatkozni, emellett évről évre felvételi és tanévzáró magazint adunk ki. Az intézmény keretén belül működő Szent István Stúdió HD minőségű műsorok készítésére képes és ezeket rendszeresen szállítja a különböző televíziós csatornáknak. Az intézmény professzorait, munkatársait számos hazai és nemzetközi bizottság tagjainak vagy vezetői tisztségviselőinek sorába választják, egyre több helyen vagyunk pozitív értelemben láthatóak. Ma már Magyarországon senki nem venné a bátorságot, hogy a Szent István Egyetem kvalitásaiban kételkedjen. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a felsőoktatásba készülő diákok között intézményünk népszerű, a jelentkezési számokkal össz-egyetemi szinten jól állunk, bár az egyes karok között kétségtelenül jelentős különbségek mutatkoznak.

Mindezek alapján talán megelégedve hátradőlhetnénk, ám óva inteném magunkat az öntelt kényelemtől. Magyarországon már most is fölös felsőoktatási kapacitás van, ami a csökkenő demográfiai mutatók miatt idővel egyre nagyobb lesz és a gyengébb intézmények elkerülhetetlenül bajba kerülnek. Csak remélni merem, hogy a megmaradó egyetemek-főiskolák valóban a legjobbak közül kerülnek ki. Épp ezért kiemelkedően fontos, hogy az intézményi rangsor első dekádjában elfoglalt helyünket megőrizzük. Ezt két dolog veszélyeztetheti: ha a fölvállalt és minőség felé vezető ösvényről kényelemből vagy megalkuvásból letérünk, illetve ha mi is beleesünk a manapság oly gyakori belső széthúzás csapdájába. Ez az igazi morbus hungaricus, ami az utóbbi hónapokban több, korábban zászlóshajónak tekintett és anyagi forrásokkal bőven ellátott intézményt juttatott a szétrobbanás határára, és ami számunkra is komoly figyelmeztetés kell legyen. Ugyanakkor hiszem, hogy a mégoly indokolt személyi ellentéteket és érdek-különbségeket is képes legyőzni az intézmény jövője iránti felelősségérzet.

A jövőről beszélve nem kerülhető meg a múlt – az országban körülnézve látható, milyen lázas igyekezettel keresik még a legnagyobb intézmények is a minél dicsőbb múltat. Egyszer a XX. század elején alapított egyetem több mint 3 évszázados tradíciókkal büszkélkedik, máskor egy valóban nagy múltú, ám a történelem viharos forgatagában részben megszüntetett és alig néhány éve újra megalapított utóda és a más névre átnevezett utóddal közösen ünnepli közel 400 éves történelmét. A múlt felértékelődött: új intézményt felhúzni csak pénz kérdése, de évszázados hagyományokat, jól hangzó „bejáratott” nevet nem lehet megvásárolni. Nekünk is van mire büszkének lenni és van mit megőrizni. Karaink között ketten is átlépték már a 220. születésnapot, de a szeptemberi jubileumi tanévnyitón egyszerre három évfordulót ünnepelhetünk: idén 10 éves a Szent István Egyetem, 60 éve indult Gödöllőn az agrár-felsőoktatás és 90 évvel ezelőtt kezdődött Magyarországon a felsőfokú mezőgazdasági szakemberképzés. Mindezeket nagy becsben tartva, múltunkat, emlékeinket és hagyományainkat ápolva kell kitalálni azt a jövőt, amivel a XXI. században is megélhetünk. Agrármúltunkat büszkén vállalva és akkor is megtartva, ha a mezőgazdaság elmúlt évtizedekben bekövetkezett hanyatlása miatt ez manapság nem túl népszerű, immár módosult stratégiát kell választani.

Műszaki és természettudományi karainknak a jelenkor égető problémáit kell fókuszába állítaniuk: a környezet megóvását, az energiafelhasználás és a megújuló energiaforrások kutatását, valamint az elegendő és biztonságos élelmiszer előállítást. A gazdaság és társadalomtudományi karainknak is marad tennivaló: nekik a gazdálkodás rentabilitásával, a nemzetgazdaság ismétlődő válságának elkerülésével, nem utolsó sorban pedig mindezek társadalmi-szociológiai aspektusával kell foglalkozniuk – mindez alighanem elegendő munkát és perspektívát nyújt a következő évtizedekre.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt kitüntetett kollégáim és fiatal barátaim! Ezekkel a gondolatokkal gratulálok Önöknek a mai ünnepi tanévzáró alkalmából. Kívánok mindnyájuknak jó egészséget, a nyári szünidőre jó pihenést, valamint a továbbiakban sikeres, eredményes szakmai pályafutást és kiegyensúlyozott, boldog életet.

Köszönöm, hogy meghallgattak.”

 

Az ünnepségen dr. Solti László rektor és dr. Farkas István egyetemi tanár, a Műszaki Tudományi Doktori Iskola vezetője, az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács a következő személyeket avatta doktorrá.

Agrár műszaki tudományok tudományágban: Farkas Gabriella, Fábry Gergely, Font László, Kajtár Péter, Korzenszky Péter, Pintér Judit, Szakács Tamás, Szakál Zoltán.

Állatorvosi tudományok tudományágban: G. Balogh Éva, Keresztes Mónika, Nagy Krisztina, Nemes Csaba, Máthé Domokos, Proháczik Angella, Sellyei Boglárka.

Állattenyésztési tudományok tudományágban: Juni Liu, Bender Balázs, Erdélyi Károly, Kiss-Tóth Fruzsina, Veress Gyula.

Biológiai tudományok tudományágban: Balogh János, Bodorné Juhász Anita, Cserhalmi Dániel, Kohut Gábor, Pintér Krisztina.

Gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban: Vinogradov Szergej, Badinszky Péter, Baranyai Zsolt, Csapodi Pál, Csiszárik Kocsir Ágnes, Domán Szilvia, Dudás Gyula, Erdélyi Tamás, Horváth Zoltán, Jäckel Katalin, Juhász Anikó, Kovács Mihály, Magyar Zoltán, Orova Lászlóné, Rudnák Ildikó, Singh Mahesh Kumar, Sipos Sándor, Zárda Nóra.

Környezettudományok tudományágban: Csereklye K. Krisztina, Halász Gábor Endre, Petrovickijné Angerer Ildikó, Révész Sára, Szegi Tamás András, Szlepák Emőke.

Növénytermesztési- és kertészeti tudományok tudományágban: Galbács Zsuzsanna, Mikó Péter Pál, Szabó Béla, Zrubecz Péter.

A most zárult tanévben habilitált címet nyert agrár-műszaki tudományban Kiss Péter, állatorvos-tudományban Csikó György, Gál János, Neogrády Zsuzsanna, biológia tudományban Marschall Marianna, gazdálkodás- és szervezés tudományban Ózsvári László, Tiner Tibor, Tóth Tamás.

A Szent István Egyetemmel együtt született hagyomány a Szent István Előadás, amelyre az egyetem rektora mindig azt az oktatót vagy kutatót kéri fel, aki kiemelkedő tudományos teljesítményével példamutatót alkotott. Ebben az évben a Szent István Előadást dr. Rusvai Miklós egyetemi tanár (ÁOTK) tartotta.

A Szent István Egyetem Aranygyűrűje kitüntetésben dr. Stefanovits Pál akadémikus, az MKK Környezetgazdálkodási Intézetének professzor emeritusa részesült.

A Szent István Egyetem professor emeritus elismerő címet adományozott dr. Sembery Péter (GÉK), dr. Horváth László (MKK) és dr. Sámsondi Kiss György (YMÉK) részére.

SZIE Aranyérem kitüntetésben részesült dr. Káposzta József egyetemi docens (GTK), dr. Gelencsér Endre egyetemi docens (GEK), Csákiné dr. Michéli Erika egyetemi tanár (MKK).

SZIE Ezüstérem kitüntetésben részesült Pári Mária nyelvtanár (GTK), Wehner Péter főiskolai docens, dékánhelyettes (YMÉK), dr. Lakatos Vilmos főiskolai tanár (GK).

Egyetemi magántanár lett dr. Gelencsér Endre egyetemi docens (GÉK, Mechanika és Géptani Intézet), dr. Iványiné dr. Gergely Ildikó ny. főiskolai tanár (VKK Mezőgazdaság-tudományi Intézet).

Címzetes egyetemi tanári elismerésben részesült dr. Abonyi Tamás (Pfizer Kft.) technikai menedzser, dr. Glávits Róbert (Mg. Szakigazgatási Hivatal), tudományos főmunkatárs, dr. Samu Ferenc (MTA Növényvédelmi Kutató Intézet) tudományos főtanácsadó, dr. Kozma Mihály (BMGE) professor emeritus, Klaus Gottshalk (Agrár-műszaki Intézet Potsdam), dr. Szabó Gábor (Szegedi Tudományegyetem) egyetemi tanár, rektor, dr. Barna Balázs (MTA Növényvédelmi Kutató Intézet) igazgató, dr. Dura Gyula (Országos Közegészségügyi Központ) főigazgató, dr. Mészáros Gyula (Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.) igazgató, Bitter Miriam (Konstantin Filozófus Egyetem – Nyitra) egyetemi docens, Ing. Lubomir Gurcik (Szlovák Mezőgazdasági Egyetem – Nyitra) egyetemi tanár, dr. Fehér György (Magyar Mezőgazdasági Múzeum) főigazgató, dr. Marsovszkiné Magyar Eszter ny. egyetemi docens, dr. Réti László ny. egyetemi docens.

Címzetes egyetemi docens elismerésben részesült dr. Yehuda Schwartz ny. egyetemi docens.

A Szenátus Szent István Egyetem Babérkoszorú Arany fokozatot adományozott a következő munkatársaknak: Árki Imréné tanszéki előadó (ÁOTK), Bukhárné Ecseki Mónika kari titkár (ÁOTK), dr. Győrffy Andrea tudományos segédmunkatárs (ÁOTK), dr. Harnos Andrea egyetemi docens (ÁOTK), Palla Lászlóné főiskolai adjunktus (ABK), Kisjuhász Károlyné titkárságvezető (ABK), Péter Balázs egyetemi adjunktus (GTK), dr. Schwartz Kitti egyetemi adjunktus (GTK), Szabó Tiborné igazgatási ügyintéző (GTK), Szigetváriné dr. Járási Éva egyetemi adjunktus (GTK), Varga Anikó ügyvivő szakértő (GÉK), Peev Ilia műhelyvezető (GÉK), dr. Szabó József egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Turóczi György egyetemi docens (MKK), dr. Lentvorszki Anna főiskolai tanár (PK), dr. Virágné dr. Horváth Erzsébet főiskolai tanár (PK), dr. Kocsis István főiskolai tanár (VKK), dr. Patay Istvánné főiskolai adjunktus (VKK), dr. Szűcs Miklós egyetemi docens (YMÉK), dr. Talata István főiskolai tanár (YMÉK), dr. Patziger Miklós főiskolai adjunktus (YMÉK), Benkő Ákos nyugalmazott sportvezető, Balogh Réka (Belső Ellenőrzési Igazgatóság), Rákosi László főosztályvezető (Gazdasági Főigazgatóság), Berdár Lászlóné (Gazdasági Főigazgatói Hivatal Pénzügyi Igazgatóság), dr. Tallósné Tompa Magdolna nevelőtanár (Gödöllői Kollégiumok Igazgatósága) Beretvás Györgyné gazdasági ügyintéző (Gödöllői Kollégiumok Igazgatósága), Bánszki Pál műszaki ügyintéző (GK), Molnár István főiskolai adjunktus (GK), Márk Gergely ny. kertészmérnök, rózsanemesítő.

A Szenátus SZIE Babérkoszorú Ezüst Fokozatot adományozott a következő munkatársaknak: Seprődi Júlia ügyintéző (ÁOTK), Stibán Julianna Katalin ügyintéző (ÁOTK), Pócz-Nagyné Berta Sarolta tanító, szakvezető (ABK), Péli László tanszéki mérnök (GTK), Németh Péter egyetemi adjunktus (GTK), Kovács Attila egyetemi adjunktus (GTK), Vörös Gyula egyetemi adjunktus (GTK), Polgár János szakmunkás (GÉK), Urbán Bernadett igazgatási ügyintéző (GÉK), dr. Szakál Zoltán egyetemi tanársegéd (GÉK), dr. Grónás Viktor egyetemi docens (MKK), Orbánné Dobrovics Katalin igazgatási ügyintéző (MKK) dr. Szabó Tamás egyetemi adjunktus (MKK), dr. Lipcseiné Czifra Magdolna koordinátor (EKI), Patkás Istvánné főiskolai tanársegéd (EKI), Kiss Margit gyakorlati intézeti igazgató (PK Gyakorló Óvoda és Gyakorló Általános Iskola), Szopka Annamária gazdasági referens (PK), Kőszegi Károlyné előadó (YMÉK), Simonné Dobi Mariann tanszéki titkár (YMÉK), Szecsődy Aliz bér- és munkaügyi referens (YMÉK), Wildné Dobák Zsuzsanna ügyvivő szakértő (Főtitkári Hivatal), Sziklai Árpádné kisegítő alkalmazott (Főtitkári Hivatal), Terejánszky István osztályvezető (Gazdasági Főigazgatóság Üzemviteli Osztály), Tüdős Tiborné gazdasági ügyintéző (Gazdasági Főigazgatóság Költségvetési Osztály), Dezső Hajnalka kisegítő alkalmazott (Gazdasági Főigazgatóság Pénzügyi Osztály), Sári Bertalanné kisegítő alkalmazott (Gödöllői Kollégiumok Igazgatósága), Balogh Zsuzsanna könyvtáros (GK), Győri Erika tanársegéd (GK), Gyurits Anasztázia tanulmányi előadó (GK), Krajcsó Andrea Mária gazdasági ügyintéző (GK).

A Szenátus Szent István Egyetem Babérkoszorú Hallgatói Fokozatot adományozott a következő hallgatóknak:

Kenéz Ákos (ÁOTK), Boros Emese (ABK), Umenhoffer Péter (GÉK), Padla Zsófia (MKK), Kádár Nikolett (VKK), Tölgyes Ádám (GTK), Terhes Emil (EKI), Csaba Katalin Anna (PK) Szpisják Ágnes (GK) Kompis Gergely (YMÉK).

Az egyetem rektora Pro Negotio Universitatis elismerésben részesítette az ÁOTK-n a zoológusképzésben folytatott kiemelkedő szakvezetői tevékenységének elismeréseként Harrachné Benkő Mária tudományos tanácsadót, Csorba Gábor muzeológust és Liker András egyetemi docenst.

SZIE Főtanácsos elismerő címben részesült Horváthné Péter Mária társadalombiztosítási ügyintéző (Gazdasági Főigazgatóság), SZIE tanácsos elismerő címben részesült Farkas Dániel tanszéki mérnök (YMÉK), Fazekasné Kiss Erika tanulmányi előadó (EKI).

SZIE Főmunkatárs elismerő címben részesült Katona Melinda igazgatási ügyintéző (MKK), Fülöp István tanszéki mérnök (YMÉK), Kiss Mihályné gazdasági ügyintéző (Gazdasági Főigazgatóság), Pázmándi Erika gazdasági ügyintéző (Gazdasági Főigazgatóság), Pusztay Péterné bérügyi előadó (Bérgazdálkodási Osztály).

SZIE Munkatárs elismerő címben részesült Zsiga Jánosné intézeti adminisztrátor (PK), Lázi Nikoletta tanulmányi előadó (PK), Németi József karbantartó (YMÉK), Nagy Magdolna fenntartási alkalmazott (Gazdasági Főigazgatóság).

Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetésben részesült dr. Simonné dr. Gyarmati Erzsébet egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Guth László egyetemi docens (GTK), dr. Heltai György egyetemi tanár (MKK), dr. Makovényi Ferenc főiskolai tanár (YMÉK), dr. Bölcskei Attila főiskolai tanár (YMÉK), Kaiser Imre főiskolai adjunktus (VKK), Szabadi László nevelőtanár egyetemi adjunktus (Gödöllői Kollégiumok)

Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült dr. Tömpe Ferenc egyetemi docens (GTK), dr. Szily Imre Balázs főiskolai docens (YMÉK), dr. Gedon László főiskolai docens (ABK).

A Szent István Egyetem rektorától egyetemi tanári kinevezést kapott a GTK Társadalomtudományi Intézetébe dr. Szilágyi Tivadar.

A Szent István Egyetem tiszteletbeli doktorává fogadta Lacsuga Jurij Fedorovics akadémikust, az Orosz Mezőgazdasági Tudományos Akadémia alelnökét, aki az erről szóló díszoklevelet Moszkvában vette át.

 

Balázs Gusztáv és Fitori Sándor felvételei